Mézeskalács

IWIWFacebook

  „Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta.”

 Sokszor nehéz megmondani, mi miért van. Az én mézeskalácsosságomról gondolkozva sem találtam igazi választ. Azt szoktam mondani, hogy a szövés az életet jelenti, a mézeskalács az hobbi, de igazából ez sem igaz, talán inkább a második énem. Igaz van alap, hiszen eredetileg szakácsként dolgoztam és letettem a cukrász vizsgát is, de ez csak segített, és nem befolyásolt akkor, amikor a mézeskaláccsal kezdtem foglalkozni. Inkább az anyag „másmilyensége”, a másfajta megmunkálásból adódó lehetőség, és a lehetőségek sokkal kevesebb kötöttségének kiaknázása, ami vonzott, és tart itt a mai napig.

„A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség ”írja ezt is Mikszáth. Mindent bele lehet tenni, és mindent ki lehet fejezni. Szépen, humorosan, pajkosan, szellemesen, kacéran, évődve és csúfolva. Sorolhatnám a jelzőket. De érdemes vigyázni, mert lehet csúnyán, durván, bántón is. Megmutatható a múlt, a jelen, és talán a jövő reménye is.

Nem tudom, és talán nem is tisztem eldönteni mennyire vagyok egyéni, egyedi.

Igyekszem a mintáimat a hagyományokból merítve alakítani a saját elgondolásom szerint, és ha ez tetszik a közönségnek, akkor örömmel tölt el. De a közönségem - szándékosan nem vásárlókat írok –alakít is rajtam. A vásárlók nem csak az alkotást, hanem az árút is látják, és igényeket fogalmaznak meg. Ha sikerül az igényt megvalósítani úgy, hogy legközelebb azt mondják, hogy „de jó hogy van, és milyen szép” akkor már ismét sikerült nem csak a vevőnek, hanem a közönségnek is alkotni.

Had meséljek egy történetet. Adventi vásárban egy kisfiú az Édesanyjával állt meg a pultom előtt. A fiú természetesen rögtön kiválasztott egy mikulást, és kérlelte az Édesanyját, hogy vegye meg. Az anyuka azt mondta, hogy megveszi, de meg kell várni a szombat (december 6) reggelt, és addig nem lehet megenni. Ez nem nagyon tetszett a fiúnak. Kis vitájukba beleszóltam, hogy igaza van az anyukának, mert ez egy csodatévő mikulás. Ha kiteszi az ablakba, akkor odahívja a többi mikulást, és szombat reggelre lesz más is az ablakban. Teltek a napok, és a következő héten a Nagymama kezéből kitépve a kezét a kisfiú rohant hozzám, és szinte kifulladva mondta: képzeld el bejött!

Hát kell-e ennél nagyobb öröm. Az ilyen és hasonló történetek miatt jó és szép a mézeskalácsosság.

A választék egy része megtekinthető a galériában, a másik része az Önök és az én fantáziámmal megvalósítható.

 

<< vissza

Módosítás: (2011. május 03. kedd, 10:53)